A vizuális generatív MI által készült szintetikus képek sajátosságai, hogy vákuumban “születtek” és hogy megjelenésük egy szimulált véletlen műve. Az MI-képek sosem láttak fényt, a fotográfiától eltérően, nem a valóság lenyomatai, csupán szimulálják azokat a lenyomatokat, amelyeket mi fotográfiának hívunk. Létrejöttük egy zárt, matematikailag determinált rendszernek köszönhető. Véletlenszerűséget imitáló modellek szedik szét és rakják össze újra a képeket pontról pontra, vektorról vektorra. 

A ZAJ-VÁKUUM-KÉP kísérleti projekt alapját a hagyományos eljárásokkal létrehozott technikai képek (chamigram, fotogram, digitális eljárás) képezik, ahol az MI belső működését reprezentáló, probabilisztikus matematikán alapuló eljárással szemléltetjük a szétesés, vagy épp a létrejövetel fázisait. A lentikuláris eljárásnak köszönhetően ezek a fázisok a pillanatban megfagyasztva állnak befogadásra készen. Nézőponttól és kiindulási ponttól kezdve játszódik le szemünk előtt a folyamat, melynek így – a befogadó haladási irányára bízva – végpontjai felcserélhetők. 

A projekt Szilágyi Gáborral közös projektünk, a CapaZine - Let’s CODE! pályázat sorozat égisze alatt jött létre.